Ilona Andrews - Magic Breaks

No matter how much the paranormal politics of Atlanta change, one thing always remains the same: if there’s trouble, Kate Daniels will be in the middle of it…

As the mate of the Beast Lord, Curran, former mercenary Kate Daniels has more responsibilities than it seems possible to juggle. Not only is she still struggling to keep her investigative business afloat, she must now deal with the affairs of the pack, including preparing her people for attack from Roland, a cruel ancient being with god-like powers. Since Kate’s connection to Roland has come out into the open, no one is safe—especially those closest to Kate.

As Roland’s long shadow looms ever nearer, Kate is called to attend the Conclave, a gathering of the leaders from the various supernatural factions in Atlanta. When one of the Masters of the Dead is found murdered there, apparently at the hands of a shapeshifter, Kate is given only twenty-four hours to hunt down the killer. And this time, if she fails, she’ll find herself embroiled in a war which could destroy everything she holds dear…

Kiadó: Ace
Kiadás éve: 2014
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 302
Sorozat: Kate Daniels (7.)
Eredeti cím: Magic Breaks
Hogyan jutott el hozzám? Kate Daniels rajongó vagyok, hajrá Curran!

Végre, végre, végree találkozhattunk Rolanddal!

Jó, nagy levegő, lenyugszom és az elejéről kezdem. Kate immáron hetedik alkalommal kalauzol el minket Atlantába, ahol újabb hajmeresztő kalandokkal nézzünk szembe.
Legnagyobb sajnálatomra, a könyv nagyobb részében Curran nem szerepel, mivel egy fontos megbeszélésre megy, azonban mikor megjelenik, akkor több mint imádnivaló és nagyszerű! Viszont a könyv legnagyobb részét Kate viszi a hátán, hol Hughal, hol Currannel, hol pedig éppen az apjával karöltve.

"Hugh was staring at me. Looking is free. Try to come closer and I will cure what ails you and me both."

Hugh megjelenik Atlantában, immáron az Emberek vezetője szerepében tetszelegve, és egy hullát zúdít Kate nyakába, amivel egy háború kitörését kockáztatja meg. Katenek egy napja van megtalálni a bűnöst, mielőtt az Emberek bosszút állnának, ezzel háborút indítva.
A cselekmény dinamikus, ahogy azt már megszokhattuk Andrews-éktól. Egyszerre több szálon futunk, mindenkit mozgatnak, egyetlen szereplő sem csücsül a kispadon. na de nézzük sorjában.

“I meant what I told you before. Their lives don’t matter to me. If I have to crush the coal to get to the diamond, I’ll do it.” 
“Aha. And I’m the diamond?” 
“You cut like one.”

Kate badassabb, mint valaha, egymás után nyomja le a felnőtt ligában játszókat. Imádtam a beszólásokat, amikkel Hugh agyvizét forralta, igazi Kate Daniels-es volt. Azt hiszem ebben a kötetben látszott igazán, hogy Kate mennyit is fejlődött az első részhez képest, amiben igazából Voron árnyékaként élt. Itt végre megmutatta, hogy ki is ő valójában, nem csak egy betanított bérgyilkos, hanem egy érző, gondolkodó ember. Nagyon tetszett, hogy kétségekkel küzd mikor találkozik az apjával, hisz Voron erre készítette fel egész életében, hogy találkozzon a nagy Rolanddal, és megölje őt.

"I want to know the nature of your relationship with Hugh d’Ambray . . .” 
“He wants to screw her, because she beat the shit out of him and they both have daddy issues over the same guy,” Desandra said. 
Robert froze midword, blinked, and looked at me. “Hugh d’Ambray is your brother and the two of you are sexually involved?” 
Why me, why?

Curran bár sajnos nem szerepelt annyit, mint amennyit szerettem volna, azt hiszem a könyv legnagyobb csavarja őt illeti. Nem elég, hogy megmentette a falkát a háborútól, megmentette Kate-et a vízbefulladástól, és nem mellesleg beszólt Rolandnak is párszor, de a könyv végén egy olyan dolgot tett, ami felett nem bírok megnyugodni. Ajj, szinte kaparom a falat, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Alfák Tanácsa mégis mit fog szólni Curran bejelentéséhez.

“Desandra shrugged her shoulders. „Hey, Kate? Have you thought of walking up to Hugh and telling him that he's got the biggest dick ever?” She spread her arms to the size of a baseball bat. 
„No, you think it would work?” I asked. 
„It's worth a try. May be he'll be so happy you noticed his pork sword, he'll forget all about trying to kill us.” 
Pork sword. Kill me now. „I'll think about it.” 
Ascanio began patting his clothes. 
„What?” Derek growled. 
"Looking for something to take notes with.”

Hugh egy pszichopata állat, mint mindig, de nagyon örültem, hogy végre valaki a helyére tette, mert már nagyon el volt szállva magától. Ascanio és Derek párosa erősebb, mint valaha, egyszerűen imádtam, mikor egymás vérét szívták. Egyre jobban kedvelem Desandrát, nagyon jó mellékszereplő, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni, nagyon jól beillik a Kate és Andrea csapatba. Apropó Andrea, neki és Raphaelnek nagyon örülök és annak a kis megleptésnek, amit megtudtunk. Bár tényleg hülye volt, hogy az ő „állapotában” elindult Kate megmentésére. Hála Istennek, ebben a részben alig találkoztunk Julieval, aminek kimondottan örültem, engem személy szerint nagyon idegesít a kiscsaj...
Ghastek nagyobb szerepet kapott ebben a könyvben, és végre hallhattunk az Atlantai Embereke vezetőjéről kicsit többet. Én személy szerint megkedveltem, nem mintha eddig rosszban lettünk volna…

“Sit your ass down, Don Juanabe,” Derek said. 
“Don Juanabe?” Ascanio pulled out his swords. 
“Don Juan Wannabe,” Derek explained. “See, I shortened it. If you still don’t get it, I’ll write it down for you after the fight.” 
“You’ve maxed out your wit quota for the night,” Ascanio said. 
“I’m just getting started.” 
“Be careful, you might sprain something in your brain.”

Azt hiszem ez a könyv az eddigi legtöbb „wow” kifejezést kiérdemlő kötet az összes közül. Mert mégis ki számított arra, amit Jennifer művelt? Úristen, az a nő teljesen meghülyült! Van egy kislánya, és képes volt ezt tenni Kate-tel?...

“What the hell is this?” Desandra asked 
“This is Cuddles. She's a mammoth donkey.” 
Derek grinned, leaning on the fence. “Do you have any self-respect left?”
“Nope.” 

Na de lépjünk tovább, mert nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy végre megjött Rolnad!!! Igeeen, a hét könyvön át állandóan emlegetett „szörnyeteggel” végre találkozhattunk, akiről kiderült, hogy mégsem olyan pszichopata tömeggyilkos, mint hittük… legalábbis nem akkora. Leginkább egy kemény férfinek írnám le, akinek megvannak a maga törvényei, de mindamellett nagyon szereti a lányát, és a saját törvényein belül keres kiskapukat, hogy megéljenek egymás mellett.  És a legvégén a kis üzenet, amit Kate-éknek hagyott, az nagyon vicces volt. Én is várom már az unokát amúgy…

Összességében egy lenyűgöző, nagyszerű könyvet kaptunk, amibe sehol sem tudok hibát találni. Imádtam minden betűjét, és a falat kaparom, hogy végre a karmaim közé kaparintsam a nyolcadik részt. Addig is… majd Curranról ábrándozok :D

Értékelésem:

Történet: 5/5 ha lehetne 10 pontot adnék rá

Borító: Végre egy borító, amit imádhatok

Ajánlom: Minden fantasy imádónak!

Figyelmeztetés: Nehéz letenni :D

Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj

A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. 
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak. 
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 336
Sorozat: Sötét vadászok (8.)
Eredeti cím: Sins of the Night
Hogyan jutott el hozzám? Még az Ulpius fénykorában csaptam le a sorozatra, rögtön beleszerettem mint a szereplőkbe, mint az írónő stílusába.

Kétségkívül Sherrilyn Kenyon Sötét vadászok-a volt az a sorozat, amit a legeslegjobban bántam, hogy elkaszált az Ulpius, majd a csőd után nem hallottunk felőle semmit. Úgy érzem Kenyon az a paranormális romantikus író, akiről mindenkinek példát kellene vennie, mert eddig nem volt olyan gyenge könyve, amit ne szerettem volna! Így hát érthető volt, hogy mennyire megörültem a hírnek, hogy átveszik a sorozatot, és megjelenik az immáron nyolcadik kötete, az amúgy Amerikában már 26 kötetes szériának.

„– Hmm… – Simi átkarolta a nővére vállát, és a sarokba kísérte, ahol a tévéképernyői voltak. – Nézd, Xirena, nálunk úgy van, hogy a Simi azt csinál, amit akar, akri meg azt mondja, hogy „oké, Simike, ahogy szeretnéd". Kivéve, ha megakarok enni valakit. Azt nem szokta megengedni., de minden mást igen. Minden másban az van, amit a Simi akar. Látod?”

A nyolcadik kötetben Alexion kalauzol el minket a Sötét vadászok világába, aminek mindenki örülhet, hogy Ash is megjelenik a kötetben, bár bevallom nem szerepelt számomra eleget. Nem szégyen, Ash a kedvencem…

Onnan kapcsolódunk be a történetbe, hogy néhány sötét vadász puccsot próbál meg elkövetni Ash-el szemben, mivel úgy gondolják, hogy a mi drága, mindenkiért küzdő Ash-ünk egy démon. Természetesen Stryker is könyékig benne van ebbe a hatalmas átverésbe, amivel a Vadászokat hülyítik, azonban kiderül, hogy pár száz évente felüti a fejét ez a lázadozás, és éppen ezért teremtetett Alexion, a kívülálló harmadik fél, aki nyomoz, ítéletet hoz, majd el is végzi a büntetést.

Azt hiszem ezzel a kötettel kezdődően indul be igazán a sorozat cselekménye, aminek igen szerves része az a kérdés, hogy mi is Acheron? Ki is Acheron? Hogy ki hol áll ebben a hatalmas sakkjátszmában. A világ amit eddig lefestett számunkra Kenyon, egy falatkája annak a csodálatos univerzumnak, amit a későbbi kötetekben elénk tár. Mert kétségtelen, hogy ahol istenek vannak… ott háborúskodás, áskálódás és szappanopera van töményen.

A történetről nem sokat tudok anélkül mondani, hogy spoilereznék, de azért megpróbálom, csak saját felelősségre olvassatok tovább!

„Az idő halad, de az emberek nem.”

A férfi főszereplőnk Alexion, egy magányos lélek, aki Simin és Acheronon kívül senkihez sem kötődik, hisz Katoterosban él, az Atlantiszi istenek Olümposzán, ahová hármójukon kívül senki sem teheti be a lábát, és mellékesen Alexion sem hagyhatja el a helyet. Éppen ezért megértem, hogy valamilyen szinten örül annak, hogy végre hátrahagyhatja azt a helyet. Azonban ott van az az oldala is a történetnek, hogy a lázadást Acheron ellen, a legjobb barátja és tanítója szervezi, ami miatt szeretne gátat szabni ennek az őrültségnek.

„Acheron azt mondaná, néha veszíteni kell a győzelemért. Akár tetszik, akár nem, az univerzumnak megvan a maga rendje. Nehéz megérteni, és gyakran nagyon nehéz elfogadni, de attól még létezik, és a döntéseinket magunk hozzuk. A vereség is az élet része, és senkinek sem sikerülhet mindig minden.”

A női főhősünk Dangert, a francia forradalom során Vadásszá vált női gyilkos, akit megpróbálnak beszervezni az Ash elleni puccsba, és akinek a segítségét Alexion kéri. És innentől versenyfutás az idővel az ítélet hozatalig, hogy minél több Sötét Vadászt mentsenek meg a biztos haláltól, amennyiben Acheron ellen fordulnak. Be kell vallanom Dangert nem volt nehéz megkedvelni, egy öntörvényű nő, aki nem fél gondolkodni, és aki egyik oldallal sem elfogult.

„Most ne azzal törődj, milyen lenne a pasas ruha nélkül! Van fontosabb dolgod is!”

Kenyon nagyon jól felépítette kettejük egymásra találását, hisz mindkét főszereplőnk élete tele volt borzalommal, s bár vannak körülöttük barátok, akikben megbízhatnak, mindketten magányosak legbelül. Azonban a mellékszereplők nélkül nem sikeredett volna ennyire jóra az egymásra találásuk.

„– Ash vérét iszod? 
– Igen. 
– Pfuj! – hátrált a széken ülve Danger. Iszonyatos kép jelent meg lelki szemei előtt. Alexion és Ash ették egymást. – Te Ash nyakából szívod a vért? 
– A francba, dehogy! – tiltakozott Alexion sértetten. – Ki van zárva! Először is, inkább haljak meg és kárhozzak el. Másodszor is, aki Ash nyakára pályázik, annak jobb, ha van végrendelete. Senki nem érhet hozzá.”

Strykert utáljuk, mert egy szemét démon, aki meg akarja ölni Acheront, de be kell vallanom itt is hozta a világ legeslegjobb gonoszát. Egyszerűen nem lehet ráhúzni erre a pasira, a rohadék és kész skatulyát, mert egy szörnyen összetett lény.
Danger segéde, Keller egy kicsit Nickre hasonlított, örültem volna, ha többet kapunk belőle.
Kyros, a régi jó barát, aki rossz útra tévedt, volt mozgató rugója a könyvnek, és nem árulom mi lett vele, de örülök, hogy nem felejtette el, hogy kik a barátok és ki az ellenség.
És talán az, akinek a legjobban örültem, az Xirena, a Charonte démon nagy testvér, aki talán a könyv legviccesebb pillanataiért felelt, és aki a későbbiekben nagyon fontos lesz a számunkra.

„Ash felnyüszített, amikor Xirena elkezdte magyarázni Siminek a Charonte démonok párzási szokásait.”

Azonban értékelésnél nem tudtam 5 pontot adni, hogy miért? Van egyetlen logikai feladvány a történeben, amire sokkal előbb rájöttem, és ez nem esett jól Kenyontól. A könyv legvégén történik, nem szeretnék róla sokat mondani. Azonban már a könyv elején, mikor Alexion mesél Katoterosról és a mellette lévő Vadász-szigetről, nekem leesett, a szereplőkben viszont nem. Kivétel persze Acheront, de ő a legokosabb okostojás a könyvben, szóval érthető, hogy mindketten megtaláltuk a kiskaput.

„– Mi ez? 
– A Trója. 
A férfi összevonta a szemöldökét, mintha nem értené. Aztán felcsillant a szeme. 
– Ó… Ilion! – mondta halkan. 
Ezt a szót Danger akkor hallotta utoljára, amikor még klasszikus görög történelmet tanult a zárdaiskolában. Rádöbbent valamire a vendégéről. 
– Ókori görög vagy, ugye? 
Alexiont egy pillanatra megzavarta a kérdés, de hamar magához tért. És persze nem válaszolt, hanem visszakérdezett. 
– Miért nézed ezt? 
Danger a képernyőre mutatott, ahol épp az a jelenet ment, amiben Brad Pitt Akhilleuszként meztelenül fekszik egy ágyon, két ledér hölggyel. 
– Amiatt ott. A legszebb fenék a világon – mondta elismerően.”

Összességében megint egy nagyszerű könyvet kaptunk Kenyon kezei közül, és nagyon örülök neki, hogy folytatják a sorozatot idehaza, mert egy nagyszerű világot ismerhetünk meg. Két dolgot emelnék ki, ami nem tetszett, az egyik a végén lévő kiskapu, amire túl hamar rájöttem, a másik pedig ez a borító, valami szörnyű…

U.I.: Azt hiszem a fehér kabátos pasikról, most már mindig Alexion fog eszembe jutni.

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Eh, inkább nem fűzök hozzá semmit.

Ajánlom: Röviden? Mindenkinek!

Figyelmeztetés: Könnyen rá lehet kapni a Vadászokra :)